5. Békülés, veszekszés, majd újra békülés és búcsú...

Helló! Lilly vagyok, és hozom az új részt! Örülnék pár kominak, és néhány feliratkozónak is...  Puszi: Lilly xxx

Hát inkább ne nyitottam volna ki. Előttem állt... Niall. Egyből beakartam csukni az ajtót, de ő gyorsabb volt.

-Kérlek, hallgass végig!- nézett rám Niall. Nem értettem szomorú tekintetének jelentését, mert neki mindene megvan. A legmenőbbek közé  tartozik, egyből az első 2 hét alatt a suliban szerzett egy gyönyörű lányt, aki a barátnője lett, minden tantárgyból jó, gyönyörű a hangja... Akkor miért jött át hozzám? Betessékeltem, majd a vacsimmal együtt felmentünk a szobámba.

-Nos? Akkor miért is jöttél?- kérdezem Niall-től, nem túl kedvesen. A legjobb barátom volt, ő meg félti a hírnevét miattam. Mert ha velem barátkozik, akkor többé már nem lesz menő...

-Hát... Én.... Bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy szemét voltam veled, és én nagyon szégyellem magam. Megbocsájtasz nekem?- néz mélyen a szememben. A szája azt mondta, hogy tényleg sajnálja, hogy bunkó paraszt volt velem, ám a szeme azt súgja "Csak azért teszi, mert valaki megkérte rá...", és ez mindent elárul.

-Persze...- mondom, és még mindig egymás szemébe nézünk. Nem. Ez így nem mehet tovább. Talán jelentett az a csók. De csak TALÁN! És tegyük fel: ha jelentett is nekem valamit az a csók, akkor se lenne semmi, mert ő Adele-t szereti. Hahj...

-Tényleg! Hidd el nekem!- néz még mélyebben a szemembe. Sosem értettem, hogy miért pont mindig a kék szemű emberek tudnak a legmélyebben belenézni az ember szemébe? Jó, a barna, a szürke, és a zöld szemű emberek is mélyen beletudnak nézni az ember szemébe, de a kék szeműek... Úr isten, én tényleg ezen filózok? Úr isten...

-Nézd. Én teljesen megértelek, hogy nem akarsz többé a barátom lenni. Csak ezt kedvesebben is elmondhattad volna. És ne hidd azt, hogy nem jöttem rá arra, hogy csak kényszerből kérsz tőlem bocsánatot.- mondom letörten. Hisz ez az igazság. Annyira nem vagyok hülye, hogy erre nem jövök rá...

-Ez nem igaz! Miért nem hiszel nekem? Én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni!- emeli fel a hangját. És már szinte a célba ért. Csak egy kicsi még kell. És ott elárul mindent. Én meg majd összetörök az igazság hallatán. De kit érdekel? Egyedül maradtam. Csak Louis a barátom... De őt is hamarosan elveszítem. Csak szünidőzik itt, Mullingar-ban...

-Ugyan már... Csak egyet kérek tőled. De azt tartsd be. NE HAZUDJ A SZEMEMBE!- mondom normális távolságon belül, de az utolsó mondatnál jól közel hajolok az arcához, hogy megértse mit kértem tőle.

-Na jó. Ha ezt akarod... Adele kért meg, hogy kérjek bocsánatot tőled, mert ha nem, akkor szakít. És én nem akarok az a lúzer lenni, akit pár nap alatt dobja a barátnője. De te... Kemény dió vagy. Azt hittem, hogy első bocsánatkérésre a nyakamba borulsz, és szent a béke. De fordítva sült el a dolog. És én még mindig nem értem, hogy hogyan jöttél rá a dologra.- vallja be nekem az igazat. Ééééés.... Bummmmm!!!!! Eltört bennem a mécses. Mindjárt sírnom kell az igazság hallatán, de nekem erősnek kell maradnom.

-A szem a lélek tükre. Gondolkozz el ezen, és amikor rájöttél, hogy mit akartam mondani, akkor majd keress fel engem.- nyögöm ki a számon ezt a 20 darab betűt. 

-Hát oké. De majd mond el Adele-nak, hogy ne dobjon ki engem. Végül is, nem én tehetek róla, hogy nem bocsájtasz meg nekem.- mondja szemrehányóan, majd kiviharzik a szobámból. Én nem bírom tovább sírás nélkül, és végleg eltörik bennem a mécses, és sírni kezdek. Megnézem az időt, ami 20:30-at mutat. Miközben gyorsan lezuhanyzok, addig abbahagyom a sírást, majd a szobámban megkeresem a Milka csokimat, bekapcsolom a gépemet, üvöltetem a zenét, és felfalom az egész tábla csokit. 21:50-kor anyu bejön a szobába, és nem választ el nem tűrő hangon mondja azt, hogy "Alvás!". Mivel nem veszi észre az arcomat, ami már felpuffadt a sok sírástól, így megmenekülök a magyarázattól. Hamar elalszok, és az álmok világába merülök.Ez a világ legeslegjobb bolygója! Az életemben nincs semmi szörnyű, mindenki boldog. Niall szülinapját ünnepeljük, ami észbe térít, és gyorsan felkelek. Az mégis bunkóság lenne tőlem, ha nem adnák neki valamit ajándékba... Ugyanis holnap tölti a 14-et. És ez nagy szó. Előveszek egy nagy lapot, amire ráírom, hogy "Boldog Szülinapot Niall!" nagy kék betűkkel, majd a lap közepére egy örökké jelet rajzolok. Tudom, hogy most per pillanat haragban vagyunk, de én azért még örökké szeretni fogom őt... Gyorsan felragasztom azt az 5 darab képet amit eddig készítettünk, majd utána kis betűkkel ráírtam a lap aljára valamit, ami így szólt "Erre a lapra majd a további közös képeinket is felteheted majd ha szeretnéd... Ha egyáltalán megtartod. Viszont ha nem, akkor arra kérlek, hogy a szemem előtt tépd szét a papírt... xxx" majd leteszem az íróasztalomra. Visszafeküdtem az ágyba, majd álomtalanul folytattam éjszakám....

*

"Csrrrrrr!" szólal meg az ébresztőm. Gyorsan felkelek, majd a jó idő miatt, felébresztem aput, és elkérem tőle a piros-fekete kockás ingjét.

-Miért kell neked az ingem?- kérdezi fáradtan. Gyorsan elmondom neki, hogy az ingjéből ruhát csinálnék, majd csak annyit mondott "Vigyed... De ha tönnkre meg az ingem, akkor a te hibád lesz!" morogja a párnába, majd ugrálva fölmegyek a szobámba. Gyorsan megcsináltam a ruhát, de a biztonság kedvéért, felvettem egy sima fehér rövidnadrágot is. 

A hajamat kontyba kötöttem, és egy kis szempillaspirált is tettem fel.Megkerestem a stréber szemüvegemet, és a fekete magassarkúmat, majd teljes lett az összhatás. Felkaptam az ajándékot, és a sulitáskám, majd elindultam a sulihoz. A suli bejárata előtt néhány felsőbb éves állt, és eléggé megbámultak, és volt olyan, aki fütyült, és még "húúúúú"-zott is. Csak megforgattam a szemem, majd bementem a suli épületébe, és gyorsan besiettem az osztályteremben. Lepakoltam a helyemre, majd elkezdtem telefonozni. Hirtelen hangos nevetés hallatszott ki a folyosóról, és hirtelen kivettem az angyali nevetését neki. Mivel nem akartam olyan hülye picsának kinézni, ezért megvártam míg Niall végre bejön az osztályba. Nem kellett sokat várnom, 3 perc múlva már az ajtón jött be. Amikor a padhoz ért, kezembe vettem Niall ajándékát.

-Niall...- mondom szinte suttogva, de ő megfordul. 

-Még nem jöttem rá arra a hülyeségre, de nem is érdekel. Mivan?- kérdezte bunkón.

-Csak oda akartam  adni a szülinapi ajándékodat. De ha már ennyire zavarok akkor kidobom a kukába... De azért lehetnél kedvesebb is...- gördül ki egy könnycsepp a szememből, és elindulok a kuka felé, ám Niall megfogja a csuklómat, és visszaránt.

-Tessék.- nyújtom át neki a nagy lapot. Kék szemeivel végignézi a lapot, majd elmosolyodik.

-Te komolyan készítettél nekem ajándékot, azok után, ami után én tettem veled?- kérdezi meglepetten. Bólintok egyet, majd magához húz, és jó szorosan megölel.

-Te komolyan azt hitted, hogy szét fogom tépni az ajándékodat?- súgja a fülembe, s ismét bólintok. Ölelkezünk pár percig, majd valaki elkezd köhögni a hátunk mögött. Kiszabadulok Niall öleléséből, majd hirtelen meglátom azt az embert, aki a hátunk mögött köhögött. Ki más lehetett volna, mint Adele?

-Zavarhatok egy kicsit?- kérdi nyájas hangon. "Nem, nem zavarhatsz, húzz a francba!" mondom magamban, majd elszámolog magamban 10-ig.

-Ó, Adele te sose zavarsz!- mondom, majd elindulok a büfébe.

-Ó, tudom én azt! Hisz, mikor zavarnék én a pasimnak? Sose! Te mikor zavarsz a pasimnak? Egyfolytában!- mondja nevetve Adele, amikor még a teremben voltam. Tán tényleg egyfolytában zavarok Niall-nek? Ahhh... A büfében veszek egy kis üveg kólát, és egy szendvicset. Amit Adele mondott az nagyon letört engem, és ezt még Amanda néni (így hívják a büfés-nénit) is észrevette.

-Mi a baj aranyom?- kérdezi kedvesen, s közben rám mosolyog.

-Az élet.- mosolygok vissza, majd odaadom a pénzt, és elköszönök. Visszamegyek a terembe, ahol üvöltözés csapja meg fülemet. Vajon kik üvöltözhetnek egymással? Belépek a terembe, és a Niall-el közös padunk körül egy csomó ember áll, kajával a kezükben, és nézik a műsort. Amikor meglátnak, akkor U alakba állnak, és meglátom kik veszekednek. Niall és Adele. Adele és Niall. Jajj. Már most előre félek... Amint meglátnak Niall-ék elhallgatnak. Kínos csend állt be közénk.

-Helló! Mi történt?- törtöm meg a csendet. Hirtelen Adele nekem szalad, és elkezdi tépni a hajamat.

-Áááááá!!!!- sikítok. Hirtelen valaki leemeli rólam Adele-t, és átölel. Persze, hogy Niall volt az. Ki más lett volna?

-Ezt meg miért csináltad?- enged el Niall, és a barátnője felé fordul. 

-Te őt véded? Ez vicces. Nem azért, de szerintem én vagyok a barátnőd, és nem ő.- mondja megvetően Adele. Nem értem őt. Tegnap még érdekelte, hogy mi a bajom, ma meg elkezdi tépni a hajam, és megvet. Mi van, ha Adele... Mi van, ha Adele féltékeny? Mert a Niall-el való kapcsolatom egyre erősebb lesz? Ááááá... Biztos, hogy nem!

-Tán, nem féltékeny vagy Katniss-re?- mondta Niall. Úristen, ő gondolatolvasó, vagy mi? Vagy csak egy az észjárásunk... De nem, ez se igaz, ugyanis ő okos, én meg hülye...

-Mi? Ez hülyeség... Csak tudod az a problémám, hogy...- kezdte el Adele, csak félbeszakította a csengő. Bejött Mrs.Obbt, és mindenki gyorsan előpakolt. Az óra közepén Adele egy fecnit dobott hozzám, amitől előre féltem...

"Šzálj le a PASIMRÓL!"

Mi van? Szóval mégis féltékeny? Úristen...

"De Niall és köztem nincs SEMMI! Csak barátság."

Dobom neki vissza a fecnit.

-Mrs.Break, el tudná nekünk magyarázni ezt az egyenletet?- kérdi a tanárnő.

-Ühmm.. Persze.- mondom. Végül is, most pont értem a matekot, és ha azt mondom, hogy nem, akkor tudni fogja, hogy nem figyeltem... Kikellet mennem a táblához, és ott megoldanom a feladatot, ami csak 5 perc volt. Utánam még Jake, Kitty, Prim és Mark ment ki a táblához. Jake 10 percet szenvedett kint a táblánál, Kitty és Mark-al együtt. Prim okos lány, és bár utálom, mert miatta szakítottam életem első szerelmével, muszáj beismernem, hogy tán ő a legokosabb lány az osztályban. Amint vége lett az órának, Adele elhívott beszélgetni négyszemközt...

-Adele, ha azt szeretnéd elmondani, hogy szálljak le Niall-ről, akkor nem kell elmondanod. Majd elleszek egyedül is.- mondom mélyen Adele szemébe nézve.

-Ohh, nem csak ezt akartam mondani.- mondja, és elvigyorodik. Jajajjj, csak ezt ne...

-És mégis mit?- kérdezem remegő hangon.

-Menj el az iskolából! De jó messzire! Ha lehetséges, akkor költözz is el!- mondja, ellentmondást nem tűrő hangon. Mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy miatta elfogok menni? Ez hülye! Ráadásul pont Niall szülinapján lesz hirtelen ilyen bunkó!

-Adele... Miattad nem fogok elmenni az országból. Még a városból se. És a kerületből se. És a te kedvedért még a suliból se fogok elmenni.- mondom, és elvigyorodok.

 A többi óra hamar eltelik, és az utolsó óra után gyorsan hazasietünk. Adele és Niall együtt mentek el, mert a nap folyamán kibékültek... Részben örülök, részben nem. Na mindegy... Én se lehetek mindig boldog... Az erkélyemen  zenét hallgattam, amikor megcsörrent a telefonom. Louis.

-Helló 

nagyon vicces, mindenből poént csináló srác!-nevetek bele a telefonba.

-Helló nagyon bölcs de cuki lány! Mit csinálsz?- nevet Louis is.

-Kiültem az erkélyemre, a fülhallgatómmal együtt, zenét hallgatok, és nézek ki a fejemből... Na és te?- mondom az igazságot. Végül is, nincs más  dolgom...

-Én a szállodában unatkozok! Mi lenne, ha találkoznánk ugyan abban a parkban, amelyikben megismerkedtünk?- veti fel az ötletet. Egyből bele megyek, és a gördeszkámmal együtt elindulok a park felé. Egy órán át hülyéskedtünk, majd Louis elmondta, hogy holnap indul haza...

-Neee! Ne menj el! Niall-el alig lehetek, mert az a hülye Adele egyfolytában a seggében lóg, mint egy pincsi kutya! - mondom, és megtelik a szemem könnyel.

-Nekem sincs valami kedvem hazamenni. Nagyon-nagyon tetszik ez a város!- mondta.

-Te is nagyon fogsz hiányozni!- mondom sértődötten-. Loui felnevet, és jó szorosan megölel.

-Hidd el, hogy te fogsz hiányozni a legjobban. Elmosolyodtam, és még szorosabban öleltem magamhoz Louis-t.
-És mikor indul a géped?- kérdem. Nagyon szeretnék majd vele holnap is találkozni, ugyanis ez a pár nap alatt nagyon a szívemhez nőt...
-Hajnali 3-kor kell a reptérre mennem...- mondja szomorúan. 
-És mikor indulsz el majd a szállodából?- kérdezem reménykedve. Hátha eltudok majd tőle köszönni holnap.
-Fél 2-kor... És ha abban reménykedsz, hogy majd holnap felkeltelek, akkor tévedsz! Én is szívesen elköszönnék tőled holnap, de neked iskola lesz!- mondja. Louis tán ennyire ismer?
-Ne máááár!!! Nem érdekel a suli!- mondom, mert szerintem Loui fontosabb mint a suli! 
-A-a. Nagyon fogsz hiányozni Katniss!- mondja Loui. Homlokon puszil, elköszön, és elindul. Még utána kiáltok egy "Viszlát!"-ot,  amire visszafordul, és puszit küldünk egymásnak, majd elindulunk saját utunkra...
Hát ez lett volna az ötödik rész! Remélem kapok majd néhány komit!

4. rész.

Sziasztok :$ Ezer bocsi, hogy ilyen rövid lett (de remélem

tartalmas). Csak vizsgáim vannak, és nem nagyon érkezek. Ezt is fény évekig írtam :$ SAJNÁLOM :)
Olvassátok sokan, és komikat kérek szépen *-* (ÖRÜLNÉK 3-nak :$). Feliratkozni is lehet :3
Na puszi nektek. BooBear x.x.

- Tudnod kell, hogy a fizika tanár kiszúrt. Feleltetni fog. Nem akarsz velem tanulni? - kérdezte aranyosan.
- Fizika? Az borzalmasan megy. Segíts. - estem kétségbe.
- Adj egy lapot, és a könyvet.
Adtam neki, amit kért. Majd el kezdett magyarázni. Eközben játékosan vigyorogtam, és rárajzolgattam a lapra, amin ő a képleteket tüntette fel.
- Katniss. Így nem tanulod meg. - kiáltott komolyan.
- Bocsi. - néztem boci szemekkel.
- Figyelj rám, légyszíves. - kért meg.
- Rendben. - mondtam, majd így is tettem.  Könnyebb mint hittem. Nekem mindig ez a baj a tanulással. Elejétől nem érdekel, majd a rengeteg dolgot egyszerre akarom megtanulni. És ez sikerül,  egy óra hisztérikus önsajnáltató sírás után.
- Értem a fizikát. - kiáltottam fel az eredmény kiszámolása után.
- Biztos ennek kellett kijönnie? - nézett furcsán Niall.
- Mégsem értem. - mondtam lehangolva.
- Figyelj, itt ezt az ellenkező előjellel vidd át, és jó lesz. - utasított, és én egyből számokkal töltöttem meg a papírt. A végeredményt az orra alá dörgöltem.
- Érted a fizikát. - mosolygott rám.
- Jeeee - ugrottam fel.
Másnap:
Beérve az osztályunkba, szétunt fejeket láttam, hát nekem sem volt más. Lepakoltam és vártam a tanárt, aki nem a szívem csücske.
Nemsokára be is lépett. Rögtön eltopogott a tanári asztalhoz, és elkezdte a füzetkéjét lapozgatni, és írogatni bele. Ez nála, tizenöt percig  szokott tartani, minden óra elején. A Várakozás közben egy papír darab repült oda hozzám.
"Na milyen volt Niallal smárolni? A."Döbbenten olvastam a sorokat. Adele miért kürtölte volna szét?! Hiszen a levélben említett srác, azt mondta lerendezte.
"Ez miért jó neked? Mire kell elpletykálni? Köszi Adele. -.-' "
Írtam rá a lapra, majd odadobtam dühösen a lányhoz.
"Én senkinek sem híreszteltem el :o Csak azért kérdeztem, mert NEKEM NAGYON JÓ VOLT. :)" 
Mosolyogva hajította felém a fecnit.
Kétszer olvastam el, hogy megértsem. Niall megcsókolta Adelet? Wáw ez fejlemény. Mi történik? És ha nem Adele, akkor ki mondta el Becknek? Tettem fel magamnak sok megválaszolatlan kérdést.
*
Óra után odaszaladtam a szőkeséghez, aki csak tovább ment.
- Minden oké? - kérdeztem tőle.
- Bocsi, nem vettelek észre. - tette az agyát.
- Bajod van velem? - néztem rá lenézően.
- Csak tudod Adele-al járok, és nem szeretném ha félreértene bármit is. Főleg így, hogy a legmenőbbek közé tartozom.
- Ezt komolyan gondoltad? - döbbentem le.
- Szerinted? - Adta a számomra meggyőző (nem éppen) választ.
A szemem megtelt könnyekkel, de a fogam összeszorításával megelőztem a sírást és csak elrohantam. Miután eltűntem mások látóköréből, akkor törtem meg. Két könnycsepp gördült le az arcomon, majd még kettő. Ez pont elég volt. Abbahagytam. Ez után már nem a fájdalom, hanem a düh borította el az agyam. Elegem volt a világból, elegem volt abból, hogy mások megaláznak. Az érzelmeim kifejtése képen, csak tiszta erőmből a falnak dobtam a táskámat.
- Mi a baj? - ölelt át Adele.
- Hagyj békén. - löktem el, majd a földhöz vágott tárgyat, felkaptam, és elszaladtam. Még a loholás közben, érkeztem leporolni a tatyót. Soha sem voltam az az érzelgős lány, de tudtam, hogy ezt most el kell mesélnem valakinek.
A parkban sétálva, megláttam egy fiút. Szerintem idősebb lehet mint én.
- Leülhetek? - kérdeztem.
- Persze. - csúszott arrébb.
Csak bambán bámultam ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan tovább, mik egyáltalán az érzések, és miből fakadnak.
- Szabad a becses nevét? - kérdezte meg, azt hiszem, már másodszor nevetve a fiú.
- Kat- Ka- Katniss. - nyögtem ki zavartan. - a Tiéd?
- Louis. - mosolygott.
- Louis..? - vártam, hogy megtoldja a vezeték nevével.
- Tomlinson. - nevetett.
- Remek. - mosolyodtam el.
- Ide való vagy? - faggatott tovább.
- Igen, és te?
- Én nem. Szünidőzök. - kényelmesedett el a lócán.
- Nem tudsz adni egy töltött pisztolyt? Nem kell drága , csak egyszer akarom használni. - mondtam kiborulva.
- Én húztalak így fel? - harapott ijedten az ajkába.
- Nem, dehogy. Niall. - tettem a fejemre a kezem.
- Most bólogatok, mintha tudnám ki ő. Mert Niall egy gonosz, rossz fiú. -  nevetettet meg ismét.
- A legjobb barátom. És csak azért hanyagol, mert nem mutatkozik lúzerekkel. - fejtettem ki, idegesítő hangon.
- Nem tűnsz gázosnak. - kedveskedett.
- Aranyos vagy. - kuncogtam.
- És, amúgy bejön neked? - faggatott a szemöldökét húzogatva.
- Nem. Én nem szeretem. Csak ő az egyetlen akibe bízhatok.
- Összetörte a pici szíved? - kötekedett.
- Szerintem, az ember nem is a szívével szeret. Az csak az egyik szerve, ami nem képes ezt felfogni. Úgy gondolom, hogy az érzelmek, minden egyes tudomány mellett, az agyunkban bonyolódnak le. Az agyunkkal tudjuk, hogy milyen szinten van szükségünk az emberre, és olyasféle képen alakítunk iránta érzéseket. - regéltem elgondolkozva.
- Furmányos. - bólogatott Loui.
- Nekem mennem kell. - néztem a telefonomra.
- A számodat megkapom? - kérdezte.
- Legyen. - vettem el a telefonját, és írtam be a számom.
- Szia. - küldött volna már elfelé.
- Köszi mindent. Helló. - búcsúztam el, majd szaladtam, hogy vacsorára haza érjek.
Anyám nem volt valami jó kedvű, ezért lehangolta a kajálás idejét. Addig amíg nem kaptam meg Louis sms-ét.
"Mi jót csinál a nagyon bölcs, de cuki lány? L."
Felnevettem, majd pötyögni kezdetem :
"Táplálkozik. És a nagyon vicces, mindenből poént csináló srác?"
Zsebembe csúsztattam a telefont, de nem volt érdemes, mert újra rezgett. Kihalásztam, majd ezt olvastam:
"Az enyémből hiányzott a pozitívum :s  Egyébként jó étvágyat. + Én csak netezek."
Megráztam a fejem, és nem érkeztem visszaírni, mert csöngettek az ajtón. Szaladtam kinyitni. Hát, inkább ne nyitottam volna ki. Előttem állt .......