5. Békülés, veszekszés, majd újra békülés és búcsú...

Helló! Lilly vagyok, és hozom az új részt! Örülnék pár kominak, és néhány feliratkozónak is...  Puszi: Lilly xxx

Hát inkább ne nyitottam volna ki. Előttem állt... Niall. Egyből beakartam csukni az ajtót, de ő gyorsabb volt.

-Kérlek, hallgass végig!- nézett rám Niall. Nem értettem szomorú tekintetének jelentését, mert neki mindene megvan. A legmenőbbek közé  tartozik, egyből az első 2 hét alatt a suliban szerzett egy gyönyörű lányt, aki a barátnője lett, minden tantárgyból jó, gyönyörű a hangja... Akkor miért jött át hozzám? Betessékeltem, majd a vacsimmal együtt felmentünk a szobámba.

-Nos? Akkor miért is jöttél?- kérdezem Niall-től, nem túl kedvesen. A legjobb barátom volt, ő meg félti a hírnevét miattam. Mert ha velem barátkozik, akkor többé már nem lesz menő...

-Hát... Én.... Bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy szemét voltam veled, és én nagyon szégyellem magam. Megbocsájtasz nekem?- néz mélyen a szememben. A szája azt mondta, hogy tényleg sajnálja, hogy bunkó paraszt volt velem, ám a szeme azt súgja "Csak azért teszi, mert valaki megkérte rá...", és ez mindent elárul.

-Persze...- mondom, és még mindig egymás szemébe nézünk. Nem. Ez így nem mehet tovább. Talán jelentett az a csók. De csak TALÁN! És tegyük fel: ha jelentett is nekem valamit az a csók, akkor se lenne semmi, mert ő Adele-t szereti. Hahj...

-Tényleg! Hidd el nekem!- néz még mélyebben a szemembe. Sosem értettem, hogy miért pont mindig a kék szemű emberek tudnak a legmélyebben belenézni az ember szemébe? Jó, a barna, a szürke, és a zöld szemű emberek is mélyen beletudnak nézni az ember szemébe, de a kék szeműek... Úr isten, én tényleg ezen filózok? Úr isten...

-Nézd. Én teljesen megértelek, hogy nem akarsz többé a barátom lenni. Csak ezt kedvesebben is elmondhattad volna. És ne hidd azt, hogy nem jöttem rá arra, hogy csak kényszerből kérsz tőlem bocsánatot.- mondom letörten. Hisz ez az igazság. Annyira nem vagyok hülye, hogy erre nem jövök rá...

-Ez nem igaz! Miért nem hiszel nekem? Én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni!- emeli fel a hangját. És már szinte a célba ért. Csak egy kicsi még kell. És ott elárul mindent. Én meg majd összetörök az igazság hallatán. De kit érdekel? Egyedül maradtam. Csak Louis a barátom... De őt is hamarosan elveszítem. Csak szünidőzik itt, Mullingar-ban...

-Ugyan már... Csak egyet kérek tőled. De azt tartsd be. NE HAZUDJ A SZEMEMBE!- mondom normális távolságon belül, de az utolsó mondatnál jól közel hajolok az arcához, hogy megértse mit kértem tőle.

-Na jó. Ha ezt akarod... Adele kért meg, hogy kérjek bocsánatot tőled, mert ha nem, akkor szakít. És én nem akarok az a lúzer lenni, akit pár nap alatt dobja a barátnője. De te... Kemény dió vagy. Azt hittem, hogy első bocsánatkérésre a nyakamba borulsz, és szent a béke. De fordítva sült el a dolog. És én még mindig nem értem, hogy hogyan jöttél rá a dologra.- vallja be nekem az igazat. Ééééés.... Bummmmm!!!!! Eltört bennem a mécses. Mindjárt sírnom kell az igazság hallatán, de nekem erősnek kell maradnom.

-A szem a lélek tükre. Gondolkozz el ezen, és amikor rájöttél, hogy mit akartam mondani, akkor majd keress fel engem.- nyögöm ki a számon ezt a 20 darab betűt. 

-Hát oké. De majd mond el Adele-nak, hogy ne dobjon ki engem. Végül is, nem én tehetek róla, hogy nem bocsájtasz meg nekem.- mondja szemrehányóan, majd kiviharzik a szobámból. Én nem bírom tovább sírás nélkül, és végleg eltörik bennem a mécses, és sírni kezdek. Megnézem az időt, ami 20:30-at mutat. Miközben gyorsan lezuhanyzok, addig abbahagyom a sírást, majd a szobámban megkeresem a Milka csokimat, bekapcsolom a gépemet, üvöltetem a zenét, és felfalom az egész tábla csokit. 21:50-kor anyu bejön a szobába, és nem választ el nem tűrő hangon mondja azt, hogy "Alvás!". Mivel nem veszi észre az arcomat, ami már felpuffadt a sok sírástól, így megmenekülök a magyarázattól. Hamar elalszok, és az álmok világába merülök.Ez a világ legeslegjobb bolygója! Az életemben nincs semmi szörnyű, mindenki boldog. Niall szülinapját ünnepeljük, ami észbe térít, és gyorsan felkelek. Az mégis bunkóság lenne tőlem, ha nem adnák neki valamit ajándékba... Ugyanis holnap tölti a 14-et. És ez nagy szó. Előveszek egy nagy lapot, amire ráírom, hogy "Boldog Szülinapot Niall!" nagy kék betűkkel, majd a lap közepére egy örökké jelet rajzolok. Tudom, hogy most per pillanat haragban vagyunk, de én azért még örökké szeretni fogom őt... Gyorsan felragasztom azt az 5 darab képet amit eddig készítettünk, majd utána kis betűkkel ráírtam a lap aljára valamit, ami így szólt "Erre a lapra majd a további közös képeinket is felteheted majd ha szeretnéd... Ha egyáltalán megtartod. Viszont ha nem, akkor arra kérlek, hogy a szemem előtt tépd szét a papírt... xxx" majd leteszem az íróasztalomra. Visszafeküdtem az ágyba, majd álomtalanul folytattam éjszakám....

*

"Csrrrrrr!" szólal meg az ébresztőm. Gyorsan felkelek, majd a jó idő miatt, felébresztem aput, és elkérem tőle a piros-fekete kockás ingjét.

-Miért kell neked az ingem?- kérdezi fáradtan. Gyorsan elmondom neki, hogy az ingjéből ruhát csinálnék, majd csak annyit mondott "Vigyed... De ha tönnkre meg az ingem, akkor a te hibád lesz!" morogja a párnába, majd ugrálva fölmegyek a szobámba. Gyorsan megcsináltam a ruhát, de a biztonság kedvéért, felvettem egy sima fehér rövidnadrágot is. 

A hajamat kontyba kötöttem, és egy kis szempillaspirált is tettem fel.Megkerestem a stréber szemüvegemet, és a fekete magassarkúmat, majd teljes lett az összhatás. Felkaptam az ajándékot, és a sulitáskám, majd elindultam a sulihoz. A suli bejárata előtt néhány felsőbb éves állt, és eléggé megbámultak, és volt olyan, aki fütyült, és még "húúúúú"-zott is. Csak megforgattam a szemem, majd bementem a suli épületébe, és gyorsan besiettem az osztályteremben. Lepakoltam a helyemre, majd elkezdtem telefonozni. Hirtelen hangos nevetés hallatszott ki a folyosóról, és hirtelen kivettem az angyali nevetését neki. Mivel nem akartam olyan hülye picsának kinézni, ezért megvártam míg Niall végre bejön az osztályba. Nem kellett sokat várnom, 3 perc múlva már az ajtón jött be. Amikor a padhoz ért, kezembe vettem Niall ajándékát.

-Niall...- mondom szinte suttogva, de ő megfordul. 

-Még nem jöttem rá arra a hülyeségre, de nem is érdekel. Mivan?- kérdezte bunkón.

-Csak oda akartam  adni a szülinapi ajándékodat. De ha már ennyire zavarok akkor kidobom a kukába... De azért lehetnél kedvesebb is...- gördül ki egy könnycsepp a szememből, és elindulok a kuka felé, ám Niall megfogja a csuklómat, és visszaránt.

-Tessék.- nyújtom át neki a nagy lapot. Kék szemeivel végignézi a lapot, majd elmosolyodik.

-Te komolyan készítettél nekem ajándékot, azok után, ami után én tettem veled?- kérdezi meglepetten. Bólintok egyet, majd magához húz, és jó szorosan megölel.

-Te komolyan azt hitted, hogy szét fogom tépni az ajándékodat?- súgja a fülembe, s ismét bólintok. Ölelkezünk pár percig, majd valaki elkezd köhögni a hátunk mögött. Kiszabadulok Niall öleléséből, majd hirtelen meglátom azt az embert, aki a hátunk mögött köhögött. Ki más lehetett volna, mint Adele?

-Zavarhatok egy kicsit?- kérdi nyájas hangon. "Nem, nem zavarhatsz, húzz a francba!" mondom magamban, majd elszámolog magamban 10-ig.

-Ó, Adele te sose zavarsz!- mondom, majd elindulok a büfébe.

-Ó, tudom én azt! Hisz, mikor zavarnék én a pasimnak? Sose! Te mikor zavarsz a pasimnak? Egyfolytában!- mondja nevetve Adele, amikor még a teremben voltam. Tán tényleg egyfolytában zavarok Niall-nek? Ahhh... A büfében veszek egy kis üveg kólát, és egy szendvicset. Amit Adele mondott az nagyon letört engem, és ezt még Amanda néni (így hívják a büfés-nénit) is észrevette.

-Mi a baj aranyom?- kérdezi kedvesen, s közben rám mosolyog.

-Az élet.- mosolygok vissza, majd odaadom a pénzt, és elköszönök. Visszamegyek a terembe, ahol üvöltözés csapja meg fülemet. Vajon kik üvöltözhetnek egymással? Belépek a terembe, és a Niall-el közös padunk körül egy csomó ember áll, kajával a kezükben, és nézik a műsort. Amikor meglátnak, akkor U alakba állnak, és meglátom kik veszekednek. Niall és Adele. Adele és Niall. Jajj. Már most előre félek... Amint meglátnak Niall-ék elhallgatnak. Kínos csend állt be közénk.

-Helló! Mi történt?- törtöm meg a csendet. Hirtelen Adele nekem szalad, és elkezdi tépni a hajamat.

-Áááááá!!!!- sikítok. Hirtelen valaki leemeli rólam Adele-t, és átölel. Persze, hogy Niall volt az. Ki más lett volna?

-Ezt meg miért csináltad?- enged el Niall, és a barátnője felé fordul. 

-Te őt véded? Ez vicces. Nem azért, de szerintem én vagyok a barátnőd, és nem ő.- mondja megvetően Adele. Nem értem őt. Tegnap még érdekelte, hogy mi a bajom, ma meg elkezdi tépni a hajam, és megvet. Mi van, ha Adele... Mi van, ha Adele féltékeny? Mert a Niall-el való kapcsolatom egyre erősebb lesz? Ááááá... Biztos, hogy nem!

-Tán, nem féltékeny vagy Katniss-re?- mondta Niall. Úristen, ő gondolatolvasó, vagy mi? Vagy csak egy az észjárásunk... De nem, ez se igaz, ugyanis ő okos, én meg hülye...

-Mi? Ez hülyeség... Csak tudod az a problémám, hogy...- kezdte el Adele, csak félbeszakította a csengő. Bejött Mrs.Obbt, és mindenki gyorsan előpakolt. Az óra közepén Adele egy fecnit dobott hozzám, amitől előre féltem...

"Šzálj le a PASIMRÓL!"

Mi van? Szóval mégis féltékeny? Úristen...

"De Niall és köztem nincs SEMMI! Csak barátság."

Dobom neki vissza a fecnit.

-Mrs.Break, el tudná nekünk magyarázni ezt az egyenletet?- kérdi a tanárnő.

-Ühmm.. Persze.- mondom. Végül is, most pont értem a matekot, és ha azt mondom, hogy nem, akkor tudni fogja, hogy nem figyeltem... Kikellet mennem a táblához, és ott megoldanom a feladatot, ami csak 5 perc volt. Utánam még Jake, Kitty, Prim és Mark ment ki a táblához. Jake 10 percet szenvedett kint a táblánál, Kitty és Mark-al együtt. Prim okos lány, és bár utálom, mert miatta szakítottam életem első szerelmével, muszáj beismernem, hogy tán ő a legokosabb lány az osztályban. Amint vége lett az órának, Adele elhívott beszélgetni négyszemközt...

-Adele, ha azt szeretnéd elmondani, hogy szálljak le Niall-ről, akkor nem kell elmondanod. Majd elleszek egyedül is.- mondom mélyen Adele szemébe nézve.

-Ohh, nem csak ezt akartam mondani.- mondja, és elvigyorodik. Jajajjj, csak ezt ne...

-És mégis mit?- kérdezem remegő hangon.

-Menj el az iskolából! De jó messzire! Ha lehetséges, akkor költözz is el!- mondja, ellentmondást nem tűrő hangon. Mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy miatta elfogok menni? Ez hülye! Ráadásul pont Niall szülinapján lesz hirtelen ilyen bunkó!

-Adele... Miattad nem fogok elmenni az országból. Még a városból se. És a kerületből se. És a te kedvedért még a suliból se fogok elmenni.- mondom, és elvigyorodok.

 A többi óra hamar eltelik, és az utolsó óra után gyorsan hazasietünk. Adele és Niall együtt mentek el, mert a nap folyamán kibékültek... Részben örülök, részben nem. Na mindegy... Én se lehetek mindig boldog... Az erkélyemen  zenét hallgattam, amikor megcsörrent a telefonom. Louis.

-Helló 

nagyon vicces, mindenből poént csináló srác!-nevetek bele a telefonba.

-Helló nagyon bölcs de cuki lány! Mit csinálsz?- nevet Louis is.

-Kiültem az erkélyemre, a fülhallgatómmal együtt, zenét hallgatok, és nézek ki a fejemből... Na és te?- mondom az igazságot. Végül is, nincs más  dolgom...

-Én a szállodában unatkozok! Mi lenne, ha találkoznánk ugyan abban a parkban, amelyikben megismerkedtünk?- veti fel az ötletet. Egyből bele megyek, és a gördeszkámmal együtt elindulok a park felé. Egy órán át hülyéskedtünk, majd Louis elmondta, hogy holnap indul haza...

-Neee! Ne menj el! Niall-el alig lehetek, mert az a hülye Adele egyfolytában a seggében lóg, mint egy pincsi kutya! - mondom, és megtelik a szemem könnyel.

-Nekem sincs valami kedvem hazamenni. Nagyon-nagyon tetszik ez a város!- mondta.

-Te is nagyon fogsz hiányozni!- mondom sértődötten-. Loui felnevet, és jó szorosan megölel.

-Hidd el, hogy te fogsz hiányozni a legjobban. Elmosolyodtam, és még szorosabban öleltem magamhoz Louis-t.
-És mikor indul a géped?- kérdem. Nagyon szeretnék majd vele holnap is találkozni, ugyanis ez a pár nap alatt nagyon a szívemhez nőt...
-Hajnali 3-kor kell a reptérre mennem...- mondja szomorúan. 
-És mikor indulsz el majd a szállodából?- kérdezem reménykedve. Hátha eltudok majd tőle köszönni holnap.
-Fél 2-kor... És ha abban reménykedsz, hogy majd holnap felkeltelek, akkor tévedsz! Én is szívesen elköszönnék tőled holnap, de neked iskola lesz!- mondja. Louis tán ennyire ismer?
-Ne máááár!!! Nem érdekel a suli!- mondom, mert szerintem Loui fontosabb mint a suli! 
-A-a. Nagyon fogsz hiányozni Katniss!- mondja Loui. Homlokon puszil, elköszön, és elindul. Még utána kiáltok egy "Viszlát!"-ot,  amire visszafordul, és puszit küldünk egymásnak, majd elindulunk saját utunkra...
Hát ez lett volna az ötödik rész! Remélem kapok majd néhány komit!

4. rész.

Sziasztok :$ Ezer bocsi, hogy ilyen rövid lett (de remélem

tartalmas). Csak vizsgáim vannak, és nem nagyon érkezek. Ezt is fény évekig írtam :$ SAJNÁLOM :)
Olvassátok sokan, és komikat kérek szépen *-* (ÖRÜLNÉK 3-nak :$). Feliratkozni is lehet :3
Na puszi nektek. BooBear x.x.

- Tudnod kell, hogy a fizika tanár kiszúrt. Feleltetni fog. Nem akarsz velem tanulni? - kérdezte aranyosan.
- Fizika? Az borzalmasan megy. Segíts. - estem kétségbe.
- Adj egy lapot, és a könyvet.
Adtam neki, amit kért. Majd el kezdett magyarázni. Eközben játékosan vigyorogtam, és rárajzolgattam a lapra, amin ő a képleteket tüntette fel.
- Katniss. Így nem tanulod meg. - kiáltott komolyan.
- Bocsi. - néztem boci szemekkel.
- Figyelj rám, légyszíves. - kért meg.
- Rendben. - mondtam, majd így is tettem.  Könnyebb mint hittem. Nekem mindig ez a baj a tanulással. Elejétől nem érdekel, majd a rengeteg dolgot egyszerre akarom megtanulni. És ez sikerül,  egy óra hisztérikus önsajnáltató sírás után.
- Értem a fizikát. - kiáltottam fel az eredmény kiszámolása után.
- Biztos ennek kellett kijönnie? - nézett furcsán Niall.
- Mégsem értem. - mondtam lehangolva.
- Figyelj, itt ezt az ellenkező előjellel vidd át, és jó lesz. - utasított, és én egyből számokkal töltöttem meg a papírt. A végeredményt az orra alá dörgöltem.
- Érted a fizikát. - mosolygott rám.
- Jeeee - ugrottam fel.
Másnap:
Beérve az osztályunkba, szétunt fejeket láttam, hát nekem sem volt más. Lepakoltam és vártam a tanárt, aki nem a szívem csücske.
Nemsokára be is lépett. Rögtön eltopogott a tanári asztalhoz, és elkezdte a füzetkéjét lapozgatni, és írogatni bele. Ez nála, tizenöt percig  szokott tartani, minden óra elején. A Várakozás közben egy papír darab repült oda hozzám.
"Na milyen volt Niallal smárolni? A."Döbbenten olvastam a sorokat. Adele miért kürtölte volna szét?! Hiszen a levélben említett srác, azt mondta lerendezte.
"Ez miért jó neked? Mire kell elpletykálni? Köszi Adele. -.-' "
Írtam rá a lapra, majd odadobtam dühösen a lányhoz.
"Én senkinek sem híreszteltem el :o Csak azért kérdeztem, mert NEKEM NAGYON JÓ VOLT. :)" 
Mosolyogva hajította felém a fecnit.
Kétszer olvastam el, hogy megértsem. Niall megcsókolta Adelet? Wáw ez fejlemény. Mi történik? És ha nem Adele, akkor ki mondta el Becknek? Tettem fel magamnak sok megválaszolatlan kérdést.
*
Óra után odaszaladtam a szőkeséghez, aki csak tovább ment.
- Minden oké? - kérdeztem tőle.
- Bocsi, nem vettelek észre. - tette az agyát.
- Bajod van velem? - néztem rá lenézően.
- Csak tudod Adele-al járok, és nem szeretném ha félreértene bármit is. Főleg így, hogy a legmenőbbek közé tartozom.
- Ezt komolyan gondoltad? - döbbentem le.
- Szerinted? - Adta a számomra meggyőző (nem éppen) választ.
A szemem megtelt könnyekkel, de a fogam összeszorításával megelőztem a sírást és csak elrohantam. Miután eltűntem mások látóköréből, akkor törtem meg. Két könnycsepp gördült le az arcomon, majd még kettő. Ez pont elég volt. Abbahagytam. Ez után már nem a fájdalom, hanem a düh borította el az agyam. Elegem volt a világból, elegem volt abból, hogy mások megaláznak. Az érzelmeim kifejtése képen, csak tiszta erőmből a falnak dobtam a táskámat.
- Mi a baj? - ölelt át Adele.
- Hagyj békén. - löktem el, majd a földhöz vágott tárgyat, felkaptam, és elszaladtam. Még a loholás közben, érkeztem leporolni a tatyót. Soha sem voltam az az érzelgős lány, de tudtam, hogy ezt most el kell mesélnem valakinek.
A parkban sétálva, megláttam egy fiút. Szerintem idősebb lehet mint én.
- Leülhetek? - kérdeztem.
- Persze. - csúszott arrébb.
Csak bambán bámultam ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan tovább, mik egyáltalán az érzések, és miből fakadnak.
- Szabad a becses nevét? - kérdezte meg, azt hiszem, már másodszor nevetve a fiú.
- Kat- Ka- Katniss. - nyögtem ki zavartan. - a Tiéd?
- Louis. - mosolygott.
- Louis..? - vártam, hogy megtoldja a vezeték nevével.
- Tomlinson. - nevetett.
- Remek. - mosolyodtam el.
- Ide való vagy? - faggatott tovább.
- Igen, és te?
- Én nem. Szünidőzök. - kényelmesedett el a lócán.
- Nem tudsz adni egy töltött pisztolyt? Nem kell drága , csak egyszer akarom használni. - mondtam kiborulva.
- Én húztalak így fel? - harapott ijedten az ajkába.
- Nem, dehogy. Niall. - tettem a fejemre a kezem.
- Most bólogatok, mintha tudnám ki ő. Mert Niall egy gonosz, rossz fiú. -  nevetettet meg ismét.
- A legjobb barátom. És csak azért hanyagol, mert nem mutatkozik lúzerekkel. - fejtettem ki, idegesítő hangon.
- Nem tűnsz gázosnak. - kedveskedett.
- Aranyos vagy. - kuncogtam.
- És, amúgy bejön neked? - faggatott a szemöldökét húzogatva.
- Nem. Én nem szeretem. Csak ő az egyetlen akibe bízhatok.
- Összetörte a pici szíved? - kötekedett.
- Szerintem, az ember nem is a szívével szeret. Az csak az egyik szerve, ami nem képes ezt felfogni. Úgy gondolom, hogy az érzelmek, minden egyes tudomány mellett, az agyunkban bonyolódnak le. Az agyunkkal tudjuk, hogy milyen szinten van szükségünk az emberre, és olyasféle képen alakítunk iránta érzéseket. - regéltem elgondolkozva.
- Furmányos. - bólogatott Loui.
- Nekem mennem kell. - néztem a telefonomra.
- A számodat megkapom? - kérdezte.
- Legyen. - vettem el a telefonját, és írtam be a számom.
- Szia. - küldött volna már elfelé.
- Köszi mindent. Helló. - búcsúztam el, majd szaladtam, hogy vacsorára haza érjek.
Anyám nem volt valami jó kedvű, ezért lehangolta a kajálás idejét. Addig amíg nem kaptam meg Louis sms-ét.
"Mi jót csinál a nagyon bölcs, de cuki lány? L."
Felnevettem, majd pötyögni kezdetem :
"Táplálkozik. És a nagyon vicces, mindenből poént csináló srác?"
Zsebembe csúsztattam a telefont, de nem volt érdemes, mert újra rezgett. Kihalásztam, majd ezt olvastam:
"Az enyémből hiányzott a pozitívum :s  Egyébként jó étvágyat. + Én csak netezek."
Megráztam a fejem, és nem érkeztem visszaírni, mert csöngettek az ajtón. Szaladtam kinyitni. Hát, inkább ne nyitottam volna ki. Előttem állt .......

3. A szakítás...

Helló! Lilly vagyok, és hozom az új részt! Örülnék pár kominak, és néhány feliratkozónak is...  Nem lesz olyan jó rész, de remélem ez nem lesz baj... Pusszi:Lilly xxx

Amikor Beck-et megláttam, egyből odarohantam hozzá, és megöleltem, ám ő eltolt magától, és elkezdett beszélni. Egy kicsit megbántódtam emiatt, ám nem mutattam ki. Mikor végre abbahagyta, hogy sokkal szebb volt az a hely ahol ő lakott, betelt a pohár.

-Na jó Beck, megértett, hogy az ország másik fele szebb, de már lehetne más témánk? Nem azért, nagyon érdekes lehet ott az élet, ha egy csomó vidámpark, meg mit tudom én mi van ott, de nagyon unalmas!- fakadok ki mérgesen.

-Hogy mi? Én unalmas? Na ugye ezt te nem gondolod komolyan?- néz rám dühös szemmel.

-Ohh, bocsánat, hogy megsértettem a nagy urat!- kezdek el kötekedni. 

-És még neked áll feljebb! És én még meg akartalak ma csókolni...- válaszol dühösen. Mérgemben kiviharzok a kávézóból, és elkezdem Niall-t hívni.
-Szia Katniss! Hogy-hogy hívsz? Úgy tudtam, hogy Beck-el vagy!- szól bele a szőkeség.
-Összevesztünk.- felelem ridegen, és Niall egyből megtudja, hogy valami baj van.
-Hol vagy?- kérdezi aggódva. Egy-két napja ismerem, de már számíthatok rá. Ezt még álmomban se gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen jó barátom... És csókolóztunk is....
-Úr isten! Ha ezt Beck megtudja!- kapok a szám elé azzal nem törődve, hogy Niall még a vonalban van.
-Mit tud meg Beck? És hol vagy Katniss?- kérdezi egyre több aggodalommal Niall.
-A starbucks előtt. Ha a csókot tudja meg...- csuklik el a hangom.
-10 perc, és ott vagyok. Ne mozdulj.- zárja le a beszélgetést. Hallgatok rá, nem mozdulok, és 10 perc múlva már ölelkezve vagyunk. Hirtelen előtörnek a könnyeim, és nem tudom abbahagyni. Mi van ha Beck most szakítani fog velem? Nem, ezt nem teheti! Azt mondta, hogy szeret...
-Menjünk el sétálni, és mesélj el mindent.- kér meg engem, mire én bólintok. Ráhajtom a fejem a vállára, és elkezdünk sétálni. Elmesélek neki mindent, amikor arra leszek figyelmes, hogy Beck csókolózik valakivel. Sőt... Az a valaki Prim... Odafutok, és megbököm Beck vállát.
-Te szemét dög!- üvöltöm, és adtam egy jó nagy pofont a volt pasimnak.
-Én vagyok a szemét dög? Nem én mondtam azt a pasimnak, hogy unalmas! Nem én csókolóztam a legjobb barátommal! Nem én! Hanem te! És én ma még meg akartalak csókolni!- üvölti, és felpofoz. A földre rogyok, s könnyeim nagy lassúsággal folynak le az arcomon.
-Én örülök, hogy nem te voltál az első, hanem ő... és mostantól ne keress engem. Sehol. Számomra halott vagy.- mondom el-elcsukló hangon. Ettől féltem azóta, amióta járunk. Hogy szakítani fogunk. És most bekövetkezett. Szakítottunk.
-Köszönöm.- futok oda Niall-hez, aki végignézte az egészet, aminek örülök is. Ha beleavatkozott volna, most pépesre lett volna verve, ugyanis Beck nagyon erős. Jó Niall is az, de Beck az simán pépesre verte volna szegényt.
-Ugyan mit?- néz rám kérdőn. Amikor a tengerkék szemeivel a szemembe néz, egyszerűen elolvadok... Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szemei?
-Mindent... Egyszerűen mindent...- mosolyodok el. Ő is elmosolyodik, majd hazakísér. Felajánlom, hogy jöjjön be, amit el is fogad.
-Helló anya! Megjöttem!- kiáltom. Anya kiszalad a szobából, majd amikor meglátja Niall-t kérdőn néz rám.
-Hát ő meg ki?- kérdez a lényegre. Sóhajtok, mert tudom, azt hiszi, hogy szakítottam Beck-el, és az utcán találtam valakit... 
-Anya, ő az osztálytársam Niall. Szakítottunk Beck-el, és ő meg vígasztalt, és hazakísért. Gondolom nem baj, ha felmegyünk, és beszélgetünk..- mutatom be anyunak Niall-t.
-Ohh, dehogy! Hogy-hogy szakítottatok? Mindegy, majd elmeséled!- mondja megkönnyebbülten, majd visszasiet a szobájába. Elindulunk a kicsi szobámba, majd amikor belépünk, és leülünk az ágyamra, a szőkeség megszólal.
-Tudod, el kell mondanom valamit...

2.rész :)

Sziasztok ^^ BooBear vagyok :)

Ezt a részt én hoztam nektek :$ Remélem elolvassátok és tetszik majd :) Nagyon örülnék pár kominak, és feliratkozónak. Nehéz lesz  felülmúlnia Lilly remek részét ^^ De próbálok valami hasonlót alkotni ^^
Jó olvasást :)))))
Puszi : BooBear :P (Niall's-beautifull-blue-eyes*-* I'll-die)

Otthon sablonos mozdulatokkal lepakoltam, majd a laptop elé ültem.
- Niall Horan megjelölt egy képen. - olvastam fel hangosan. Mikor megláttam, hogy a profil képén, elnevettem magam.
"Szépséges vagy Horan" kommenteltem hozzá. Amire kaptam a reakciót is, ami egy "Ha-ha"-volt.
A nagy szórakozásom közepette anyám rontott(szó szerint) be a szobámba.
- Már megint az internet? - húzta a száját. - Holnap kirándulni mentek az iskolából. Ott is alusztok, szóval jobb ha pakolsz. - toldotta meg az előző kérdését.
- Hova? - grimaszoltam.
- A szabadba, sátorozni. Biológia tanulmányi utazás. - magyarázta el.
- Áh. - fintorogtam tovább.
- Igyekezz. - sürgetett.
- Jó. - néztem rá felé, és vártam, hogy kimenjen.
Amint kilépett az ajtón folytattam a facebookozást. A chat ablak már villogott.
Niall: Szia :)
Katniss : Szia, mit tudsz a holnapi kirándulásról?
Niall: említett valamit anyám, annyira nagyon "nagy" kedvem van menni.
Katniss: Laptopot szabad vinni?
Niall: Tanulmányi kirándulás, a természetben -.-" :D
Katniss: De én, ÉN vagyok. Nekem mindent szabad.
Niall: Én szeretem a krémes sütit. Nekem is mindent szabad.
Katniss: Na menj pakolni krémes süti :D Hali.
Niall: Engedelmével. :P Hi.
Lezártam a laptopomat, és egy háti táskát kezdtem megtölteni a holmijaimmal.
Két ruhadarabot tartottam a kezembe, amikor befutott a rég várt hívás. A barátom volt az.
- Igen. - szóltam bele, remény teljesen, eldobva a pólókat a kezemből.
- Szia szépség. - a szavaitól elpirultam.
- Hogy vagy? - tettem fel boldogan a kérdésemet.
- Remekül, köszönöm. És tudod miért? - faggatott sejtelmesen.
- Mert túl sokat ittál? - vicceltem el a dolgot.
- Mert Holnap után velem vacsorázol. - közölte.
- Ide jössz? - csillant fel a szemem.
- Oda költözünk. - mikor ezt kimondta, majdnem elsírtam magam a boldogságtól.
- Szeretlek. - igazából nem is éreztem a súlyát az ilyen szavaknak.
- Én is, holnap után találkozunk. Szia. - ezzel bontotta a vonalat.
A boldogság forgószélként söpört végig a testemen. Legszívesebben végig szaladtam volna a szobán. Helyette, csak elégedett arckifejezéssel dőltem hátra, és dobtam be az utolsó cuccot a táskámba.
*
Már a pizsamámba voltam, és az ágyban feküdtem. Jól elszórakoztam azzal, hogy a régi fényképeket lapozgattam a számítógépen.
- Lefekvés. - halottam anyu hangját. Most az egyszer engedtem, és  bezártam a megnyitott ablakokat.  Nyakig betakaróztam, majd elszárnyaltak a gondolataim. Mostanában egyre többször eszembe jut Niall. Nagyon kedvelem.
Viszont egy dolog aggaszt a holnap utáni randival kapcsolatban. Még sosem csókolóztam. És ha elszúrok valamit?! Talán még Beck előtt át kellene esnem rajta.
A gondolataim kereszttüzében elaludtam.
- Ne kelljen már mindennap kirázni az ágyból. - hallottam anyám rikácsolását.
- Aludni akarok. - dörmögtem.
- Ha nem akarsz elkésni a kirándulásról, akkor pattanj.
- De elakarok. - húztam a párnát a fejemre. Majd mikor rájöttem, hogy nem lenne tanácsos, az új iskolában máris rossz benyomást kelteni a tanárra, feltápászkodtam.
Remek, már hét óra. Össze-vissza tizenöt percem van elkészülni.
Szinte felráncigáltam magamra a farmeremet, és a pólómat is. Futtában megkapartam a hajam a fésűvel, majd a fürdőbe siettem, és fogmosás közben kikiáltottam anyának.
- Elviszel?
- Van más választásom? - nevetett.
- Nem nagyon. - mondtam elgondolkodva, majd kiköptem a fogkrémes vizet.
Megtörölve az arcom, belebújtam a conversembe, és anya elé ugrottam.
- Akkor? - vigyorogtam.
- Ülj befelé. - vette el a kocsikulcsot az asztalról, majd ő is elindult.
Az út úgy telt, hogy a fülhallgatóm ki nem esett a fülemből. Anya biztosan hozzám beszélt, de csak bólogattam mintha érteném.
- Na vigyázz magadra, te kis vacak. - adott egy puszit.
- Rendben, de ezt mások előtt ne. - töröltem le az arcomat.
Csak rosszallóan megrázta a fejét, és elmosolyodott. Én kiszálltam, és  a már várakozó bandához csapódtam.
- Reggelt emberek. - köszöntöttem őket.
- Már vártalak Katniss. - nevetett Niall.
- Tudom. - kezdtem legyezgetni magam a vicc eredetiségének kedvéért.
- Úgy összeilletek. - mutogatott rám és a szőke barátunkra egy osztálytárs. Amire mindenki elkezdett helyeselni. Mi persze jócskán vörösödtünk.
- Csak barátok vagyunk. - nyögte ki zavartan Niall.
- Még. - hallottam egy hangot a tömegből, amire tátva maradt a szám.
- Nekem van barátom. - védekeztem.
A kis összeszólalkozást a busz megérkezte szakította meg. Mindenki sorba beszállt, és lepakoltuk a táskákat.
Én Primmel ültem, A hátunk mögött Adele és Lola.
Előttünk Nialler és Jake.
- Te csókolóztál már? - tettem fel a kínos kérdést Primnek.
- Nem, és te? - nézett rám döbbenten.
- Igen. - vágtam rá, amikor hallottam, h az emberek arról beszélnek, hogy ők már régóta. És mit gondolnának, milyen barátom van, ha még meg sem csókolt?!
- Kúrva. - szólt oda Jake.
- Tudod egyáltalán mit jelent az a szó? - akadtam ki.
- Pont azt ami te vagy. - bámult lenézően.
Ezt nem nézhettem csak így. Amíg még hátra volt fordulva, lecsaptam neki egy pofont. Ebben a percben, dühösen felpattant, én is így tettem, de visszalökött az ülésemre.
- Hagyd őt békén haver. - dobta oldalra Nialler a tomboló fiút, majd megölelt. Prim helyet cserélt vele, és amíg elszórakoztatta Jaket, ifjú szőke barátom engem nyugtatott.
- Nem tudja mit beszél, minden rendben van. - ölelt még mindig szorosan.
- Had tépjem szét. - mozgolódtam indulatosan.
- Csak azért csinálja, mert szerelmes beléd, és nem bírja ki, hogy már valaki megcsókolt, aki nem ő. - mondta elég komolyan.
- Niall. - néztem rá kérdően.
- De ezt te nem tudod. - mosolyodott el, és mivel látta hogy megnyugodtam, kiengedett a karjai védelméből.
Már minimális időmennyiség erejéig utaztunk, majd megállt a busz. - Gyerekek, mindenki rendezetten szálljon le. Először engedjétek az első sort, utána tovább. - sipított éles hangon a természet tanár.
Mintha bárki figyelembe vette volna. Őrültként kezdett előre tömörülni a legutolsó sor, és lökdösődve ugráltak lefelé.
*
A tábortűznél sütöttük a mályva cukrot, és közben egy két ember énekelgetett.
- Gyerekek, osszuk be ki, kivel fog aludni. - mondta, most kivételesen kedvesen a tanár.
- Akik együtt állítottak sátrat. - kiabált be ként barátnő.
- Rendben legyen úgy. - adta be a derekát.
- Akkor drágaság, te velem leszel. - szóltam Niallre.
- De ha lehet ne rugdoss, lökdöss, helyezkedj, és ne húzd le a takarót rólam. - sorolta el.
- Mert te nem szoktál ilyesmit csinálni? - kérdeztem provokálás képen.
- De igen. - rántotta meg a vállát.
Csak elmosolyodtam, és bekaptam egy pillecukrot. Addig ültünk még a tábortűznél, amíg a tanár nem kérte, hogy feküdjünk le.
Elindultunk a sátorhoz az alvótársammal. Bebújtunk a kis ajtószerűségen, majd én a hálózsákomra telepedtem le. Ő velem szembe.
- Add nekem a szemed. - könyörögtem neki, mivel olyan gyönyörűek.
- Nem, neked is elég szépek. - durcáskodott.
- Annyira nem. - nevettem.
- Tényleg megcsókolt Beck? - nézett kicsit hitetlenül.
- Nem. - hajtottam le a fejem. - De ezt te nem tudod. - folytattam.
- Ez nem gáz. És talán meg könnyebülés. - söpörte el a haját a szeméből.
- Miért? - döbbentem meg.
- Mert még én sem, és na, érted. - akadozott a beszéde.
- Félek, hogy a barátom kinevet majd, ha valamit rosszul csinálok. - fújtam ki a levegőt.
- Az ilyentől én is, még ha most nincs is csajom. - adta a lazát.
- Niall csókolj meg. - néztem rá kérően.
- Biztos? - harapta meg az ajkait.
- Szeretném. - mosolyogtam kínosan.
Többet nem is beszéltünk, csak lassan közeledtünk egymáshoz, néha - néha elmosolyodtunk. A keze az enyémre csúszott, majd még utoljára megszorította azt, majd az ajkait az enyémhez nyomta.
Ilyen élményben még sosem volt részem, ezért félénken, de én is próbáltam részt venni a dolgokba. Pillanatokon belül belekerült a nyelve  a számba, és innentől már nem voltam félénk. Már jó tíz másodperce tartott a csókunk, amikor hirtelen, egy fényzuhatag korlátozta a látásomat.
Tisztában voltam vele, hogy a lámpa átvilágította a sátort, és ezt a jelenetet az árnyékaink megmutatták neki a kint tartózkodó személynek. Ezt hogy magyarázzam ki?!
Szerintem erre Niall is rájött, és egyszerre kiszaladtunk a sátorból.
Adele állt ott, és döbbenten leült egy farönkre.
- Én csak elejtettem a lámpám. - beszélt lassan. - Miket műveltek? - kérdezte undorodva.
- Ezt félreérted. Csak leszedtem Katniss arcáról a morzsát. - mentegetőzött a "bűntársam".
- A száddal?! - tette fel furán, a mellesleg jogos kérdést a Ade.
- Kérlek ne mondd el senkinek. - könyörögtem.
- Persze.. - nevetett lenézően.
- Nincs köztünk semmi, érted? Ez csak azért volt, mert sosem csókolóztam, és gyakorlatot kell szereznem, majd ha szeretne velem, Ő... - találta ki gyorsan a szövegét az ír srác, majd a végét nem fejezte be.
- Ki az a hozzá? - kérdezte kétségbeesetten Adele. Lerítt róla, hogy tetszik neki az alvótársam.
- Én megyek. - hagytam őket kettesben.
A kezemet morzsolva várakoztam Niallra a sátorban, majd nem sokára be is toppant.
- Elintéztem. - tette a nagymenőt.
- Örülök. Most  már nyugodtan alszok. - fordultam be.
- Jó éjt. - hallottam a hangját, majd el aludtam.
Másnap:
Már nagyban készülődtem a randira. Vártam a találkozást Beck-el, és kíváncsi vagyok, mit hozott össze. Úgy döntöttem, egyszerű és mégis csinos leszek ma. Ezért felvettem egy fekete-fehér rucit, egy lapos cipőt,  és egy sálat.

Lassan elindultam, a megbeszélt hely egy kávézó volt. Amint megláttam Beck-et a nyakába ugrottam. De ő eltolt magától, majd elkezdte mondani a magáét...

1. Az új suli...

Helló! Lilly vagyok, és meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog nektek, és megbocsájtjátok nekem azt, hogy én nem vagyok olyan jó író, mint BooBear... Pusszi: Lilly :*

                                             *7 évvel ezelőtt*
    
                                                Katniss Break
Mivel végeztem az általános iskolával, jöhet a gimi. Kevés barátom van, inkább kívülálló vagyok... Tavaly, megismerkedtem egy sráccal, Beck. Pár hónap után  össze is jöttünk, és én a fellegekben járok. Igaz, másik gimibe megyünk, de ez nem akadályoz meg bennünket, hogy találkozzunk! Reggel van, és az első tanítási nap. Előbb felkeltem, de nálam ez szokás. Minden éveben, az első napon, 10 perccel korábban kelek, mert ideges vagyok. Eddig nem nagyon kellett idegeskednem, mert mindenkit ismertem, de most... Új suli, új osztálytárs, új barátok... Tudom, hogy volt  gólyatábor, de nekem semmi kedvem, ehhez. Majd a suliban megismerkedünk, és kész... Elkezdett csörögni az ébresztőórám, ami azt jelenti, ideje készülődnöm. Leállítom az ébresztést, kikászálódom az ágyból, és a szekrényem felé veszem az irányt. Sosem szoktam túlzásba vinni a dolgokat, most se fogom.. Egy egyszerű fekete farmert, egy Miki egeres pólót, két karkötőt, egy piros-pöttyös converse cipőt vettem fel, és mivel piros pólót, és ugyanolyan színű pöttyös cipőt vettem fel, ezért a táskám is ugyanabban a színben pompázott.

Veszek egy gyors zuhanyt, majd felöltözök, és egy lágy sminket teszek magamra (cseresznye színű szájfény, alapozó a pattanások miatt, és szempillaspirál) és máris felkapom a pillekönnyű táskám. Lemegyek a nappaliba, bekapcsolom a tv-t, és elmegyek a konyhába gabonapehelyért. Egy tálba öntök egy keveset a finomságból, és egy kis tej, és kész is! Finom, jól laksz vele, és gyorsan elkészíthető! Mint mindig, most is a kedvencem van otthon, Crooky Crips. A tévében Sponge Bob megy, amit 13 éves korom ellenére imádok. Gyorsan befejezem a reggelit, kikapcsolom a tévét, és ekkor anya jön ki a szobájából.

-Máris mész, Katniss?- kérdezi meglepetten.

-Hát ha nem akarok elkésni a suliból az első nap, akkor igen.- válaszolom.

-Ne vigyelek el kocsival? Akkor biztos nem késnél el.- mosolyog anyu. Ezt komolyan gondolja? Csak azokat szokták kocsival vinni, akik vagy lusták sétálni, vagy messze laknak az iskolától.

-2-3 utcát le tudok sétálni anya. Viszont pénzt adhatnál, mert különben nem lesz mit egyek.- mondom unottan, és a telefonomra pillantok.

-Vettem az adást. Tessék, itt van 20 dollár. Na siess, el ne késs.- puszil meg, én pedig elindulok a gimi felé. Útközben fél fülemben a fülhallgatóm van, és zenét hallgatok. Rá kell  döbbennem, hogy a suli nagyon közel van, és ráadásul óriási is. Beléptem az iskola kapuján, és egyből zaj csapta meg a fülemet. Diákok nevetése, üvöltözés... Felmentem a lépcsőn, és megkerestem a 9.b osztályt. A folyosó végén volt, ahonnan szintén nagy zaj jött ki. Nagy levegőt vettem, és beléptem az osztályba. Mindenki elhallgatott, és engem figyelt. Gondolom nem volt ismerős nekik az arcom, mert nem voltam a gólyatáborban, és kíváncsiak, ki is vagyok én.

-Ömm helló... Hova ülhetek?-kérdezem félénken. Egy szőke hajú fiú odajön hozzám amit egy kicsit furcsálok, mert nem ismerek senkit se, ezért miért jönne valaki oda hozzám?

-Helló. Niall Horan vagyok, és te?- mondja kedvesen. Hmm talán mégis lesz barátom a gimi alatt?

-Szia. Katniss Break, vagyok...- válaszol a kérdésére. Észreveszi, hogy egy kicsit zavarban vagyok, így meg is kérdezi, hogy van-e kedvem mellé ülni. Beleegyezek, mert jobb egy "ismerős" mellé ülni, minthogy egy ismeretlen csaj mellé üljek.

-Lejössz velem a büfébe? Marha éhes vagyok, és így menet közben is tudunk beszélgetni.- mondja egy kicsit zavarban, ugyan úgy, ahogy én is bemutatkoztam neki. Nem csoda, azóta nem beszéltünk semmit..

-Jó ötlet! Amikor bejöttem, láttam, hogy van jégkrém is!- Válaszolom boldogan. Elindulunk a büfé felé, és mindenféléről beszélgetünk. Kiderült, hogy ugyanaz a zenei ízlésünk, jó a hangja (énekelt nekem, és majdnem elolvadtam!), és szerinte elképesztően gyönyörű vagyok... 

-Ez nem igaz!- cáfolom az állítását-Csúnya vagyok! Nagyon! Mint egy vödör hányás!- mondom. Azért jól esett, hogy szerinte szép vagyok, ám ez nem igaz, sose voltam én szép! 

-Ahh... Akkor szerintem az vagy, szerinted meg nem vagy az! Ennyi! Oké? Nem akarok veszekedni...- Mondja, és a gyönyörű tengerkék szemeivel, mélyen a szemembe néz. Mosolyogva bólogatok, mert nekem ez teljesen megfelel. Idő közben odaértünk a büféhez, és mivel nem volt ott senki, gyorsan kértünk kaját, üditőt, és fagyit. Megszólal a csöngő, így visszafutunk az osztályba, és még pont a tanár előtt érünk be.

-Örülök, hogy Mrs. Break, és Mr. Horan így összebarátkoztak, de máskor ne késsenek el az óráról, mert igazolatlant kapnak. Ez már nem az általános iskola. Ez a gimnázium.- szid le minket. Most mindenki rajtunk röhög, hurrá! Az óra gyorsan eltelt, megkaptuk az órarendet, és, hogy melyik terembe kell mennünk, minden egyes órához. Kicsöngettek, így 10 perc szünetet kaptunk. Amint kiérünk az udvarra, az egyetlen padhoz megyünk, ami egy nagy fa árnyékában van.

-Én már most utálom az ofőnket. Szerintem azon lesz, hogy minden egyes napunkat megkeserítse...- mérgelődök. Niall elneveti magát, és belekortyol a dobozos kólájába, majd rám néz.

-Komolyan ezt gondolod? Hogy Mr. Lee tönkre akarja tenni a legszebb 4 évünket?- Kérdezi nevetve. Belenézek a kék szemébe, és most veszem csak észre, hogy milyen gyönyörű a színe. 

-Jó, jó igazad van. Csak olyan megalázó volt, hogy leszidott minket, és az egész osztály rajtunk röhögött...- Mondom szomorúan. Magához húz, és megölel. Visszaölelem őt, majd elengedem és belekortyolok a kólámba.

-Nem volt megalázó nyugi. Látod, ott jön felénk egy lány. Ha jól emlékszem ő is az osztályunkba jár...- Mutat a felénk közeledő lányra. Első pillantásra megkedvelem. Talán ő lesz a legjobb barátnőm? Nem, nekem más legjobb barátom lesz. Niall. Ez a lány csak a második lesz.

-Sziasztok! Prim vagyok. Ide ülhetek hozzátok? Nincs egyetlen egy barátom se...- Mondja szomorúan. 

-Szia, Prim! Katniss vagyok, ez meg a szőke hülye gyerek pedig Niall.- nevetek.

-Hééé, hééé, hééé! Ki is a hülye gyerek?- kérdezi mérgesen Niall.

-Te!- mondom, és felállok, és elkezdek futni. Eléggé gyors futó vagyok, ám egy váratlan lápaoszlopnak nekicsapódom, így elesek.

-ÁÁÁÁÁÁ!- üvöltök fel, és a fejemhez kapok. Egy nagy pukli lett ott. 

-Jól vagy?- kérdezi aggódva Niall.

-Ahha, csak nagyon fáj a pukli.. És szédülök...- mondom, és megpróbálok felállni, ám elesek.

-Ajj, tudtam, hogy nem kellett volna kergesselek...- szidja magát szegény fiú.

-Nem a te hibád! Viszont segíts felállni, mert nem bírok!- mondom. Niall felhúz, és segít menni, hogy el ne essek.

-Ha megkérdezik, hogy hogyan került a fejemre ekkor pukli akkor azt válaszoljátok, hogy leestem a padról. Érthető? Nem akarom, hogy megint kiröhögjenek...- mérgelődök, és a padhoz érünk. Ugyanezt elmondom Prim-nek is, majd besegítenek az iskolába, és onnan a terembe.

-Megkérdezhetném, hogyan került Mrs. Break fejére egy akkora pukli?- kérdezi Mr. Lee.

-Leestem a padról, és ekkora pukli keletkezett a fejemen...- mérgelődök még mindig, és a hajammal próbálom eltakarni a puklit.

-Na mindegy is! Kérek két önként jelentkezőt, akik kiosztják a tankönyveket, és utána pedig megismerkedünk!- mondja boldogan az ofő. Gyorsan kiosztották a tankönyveket, majd mindenki bemutatkozott az osztálynak, majd mehettünk haza...

Hát ez volna az első rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket, és kapok pár komit! 

                                                                                                          

Prológus.

Sziasztok ^^ Ez lenne az új blogunk :$ Remélem tetszik majd, és kapunk pár komit, feliratkozót, annak jegyében, hogy van-e értelme folytatni ?!:)
Jó olvasást :3
A nevem Katniss Break. Régebben, amikor 13 éves voltam, a gimiben, megismerkedtem Niall Horannal. egyből jó barátok lettünk. Mindig megmaradtunk egymásnak, míg én amikor az apámat, ő a nagymamáját vesztette el.

Jelentkezett a brit x faktorba. Teljes mértékben támogattam. Amikor kiderült, hogy csak másik négy fiú társaságában engedik tovább, a többi fiút, szintén biztattam. Majd harmadikok lettek a versenyen. Ebből kifolyólag kevés ideje lett rám. Csak leveleket küldtünk egymásnak, amelyekre eleinte visszaírt, utána csak a bontatlan üzeneteim érkeztek vissza.
Nagyon megbántott, egyedül hagyott. Pedig azt ígérte, mindig velem lesz. Amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözök Londonba, rögtön felkerestem az első dedikálást.

Kíváncsi vagy, hogy fog folytatódni a kapcsolatuk? Vagy, arra, hogy milyen volt az iskolás éveik alatt? Nyugodtan kezd el olvasni :) Nem bánod meg!
Katniss Break:

Niall Horan:

Harry Styles: 

Louis Tomlinson, Zayn Malik, Liam Payn: