Amikor Beck-et megláttam, egyből odarohantam hozzá, és megöleltem, ám ő eltolt magától, és elkezdett beszélni. Egy kicsit megbántódtam emiatt, ám nem mutattam ki. Mikor végre abbahagyta, hogy sokkal szebb volt az a hely ahol ő lakott, betelt a pohár.
-Na jó Beck, megértett, hogy az ország másik fele szebb, de már lehetne más témánk? Nem azért, nagyon érdekes lehet ott az élet, ha egy csomó vidámpark, meg mit tudom én mi van ott, de nagyon unalmas!- fakadok ki mérgesen.
-Hogy mi? Én unalmas? Na ugye ezt te nem gondolod komolyan?- néz rám dühös szemmel.
-Ohh, bocsánat, hogy megsértettem a nagy urat!- kezdek el kötekedni.
-És még neked áll feljebb! És én még meg akartalak ma csókolni...- válaszol dühösen. Mérgemben kiviharzok a kávézóból, és elkezdem Niall-t hívni.
-Szia Katniss! Hogy-hogy hívsz? Úgy tudtam, hogy Beck-el vagy!- szól bele a szőkeség.
-Összevesztünk.- felelem ridegen, és Niall egyből megtudja, hogy valami baj van.
-Hol vagy?- kérdezi aggódva. Egy-két napja ismerem, de már számíthatok rá. Ezt még álmomban se gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen jó barátom... És csókolóztunk is....
-Úr isten! Ha ezt Beck megtudja!- kapok a szám elé azzal nem törődve, hogy Niall még a vonalban van.
-Mit tud meg Beck? És hol vagy Katniss?- kérdezi egyre több aggodalommal Niall.
-A starbucks előtt. Ha a csókot tudja meg...- csuklik el a hangom.
-10 perc, és ott vagyok. Ne mozdulj.- zárja le a beszélgetést. Hallgatok rá, nem mozdulok, és 10 perc múlva már ölelkezve vagyunk. Hirtelen előtörnek a könnyeim, és nem tudom abbahagyni. Mi van ha Beck most szakítani fog velem? Nem, ezt nem teheti! Azt mondta, hogy szeret...
-Menjünk el sétálni, és mesélj el mindent.- kér meg engem, mire én bólintok. Ráhajtom a fejem a vállára, és elkezdünk sétálni. Elmesélek neki mindent, amikor arra leszek figyelmes, hogy Beck csókolózik valakivel. Sőt... Az a valaki Prim... Odafutok, és megbököm Beck vállát.
-Te szemét dög!- üvöltöm, és adtam egy jó nagy pofont a volt pasimnak.
-Én vagyok a szemét dög? Nem én mondtam azt a pasimnak, hogy unalmas! Nem én csókolóztam a legjobb barátommal! Nem én! Hanem te! És én ma még meg akartalak csókolni!- üvölti, és felpofoz. A földre rogyok, s könnyeim nagy lassúsággal folynak le az arcomon.
-Én örülök, hogy nem te voltál az első, hanem ő... és mostantól ne keress engem. Sehol. Számomra halott vagy.- mondom el-elcsukló hangon. Ettől féltem azóta, amióta járunk. Hogy szakítani fogunk. És most bekövetkezett. Szakítottunk.
-Köszönöm.- futok oda Niall-hez, aki végignézte az egészet, aminek örülök is. Ha beleavatkozott volna, most pépesre lett volna verve, ugyanis Beck nagyon erős. Jó Niall is az, de Beck az simán pépesre verte volna szegényt.
-Ugyan mit?- néz rám kérdőn. Amikor a tengerkék szemeivel a szemembe néz, egyszerűen elolvadok... Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szemei?
-Mindent... Egyszerűen mindent...- mosolyodok el. Ő is elmosolyodik, majd hazakísér. Felajánlom, hogy jöjjön be, amit el is fogad.
-Helló anya! Megjöttem!- kiáltom. Anya kiszalad a szobából, majd amikor meglátja Niall-t kérdőn néz rám.
-Hát ő meg ki?- kérdez a lényegre. Sóhajtok, mert tudom, azt hiszi, hogy szakítottam Beck-el, és az utcán találtam valakit...
-Anya, ő az osztálytársam Niall. Szakítottunk Beck-el, és ő meg vígasztalt, és hazakísért. Gondolom nem baj, ha felmegyünk, és beszélgetünk..- mutatom be anyunak Niall-t.
-Ohh, dehogy! Hogy-hogy szakítottatok? Mindegy, majd elmeséled!- mondja megkönnyebbülten, majd visszasiet a szobájába. Elindulunk a kicsi szobámba, majd amikor belépünk, és leülünk az ágyamra, a szőkeség megszólal.
-Tudod, el kell mondanom valamit...
-Szia Katniss! Hogy-hogy hívsz? Úgy tudtam, hogy Beck-el vagy!- szól bele a szőkeség.
-Összevesztünk.- felelem ridegen, és Niall egyből megtudja, hogy valami baj van.
-Hol vagy?- kérdezi aggódva. Egy-két napja ismerem, de már számíthatok rá. Ezt még álmomban se gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen jó barátom... És csókolóztunk is....
-Úr isten! Ha ezt Beck megtudja!- kapok a szám elé azzal nem törődve, hogy Niall még a vonalban van.
-Mit tud meg Beck? És hol vagy Katniss?- kérdezi egyre több aggodalommal Niall.
-A starbucks előtt. Ha a csókot tudja meg...- csuklik el a hangom.
-10 perc, és ott vagyok. Ne mozdulj.- zárja le a beszélgetést. Hallgatok rá, nem mozdulok, és 10 perc múlva már ölelkezve vagyunk. Hirtelen előtörnek a könnyeim, és nem tudom abbahagyni. Mi van ha Beck most szakítani fog velem? Nem, ezt nem teheti! Azt mondta, hogy szeret...
-Menjünk el sétálni, és mesélj el mindent.- kér meg engem, mire én bólintok. Ráhajtom a fejem a vállára, és elkezdünk sétálni. Elmesélek neki mindent, amikor arra leszek figyelmes, hogy Beck csókolózik valakivel. Sőt... Az a valaki Prim... Odafutok, és megbököm Beck vállát.
-Te szemét dög!- üvöltöm, és adtam egy jó nagy pofont a volt pasimnak.
-Én vagyok a szemét dög? Nem én mondtam azt a pasimnak, hogy unalmas! Nem én csókolóztam a legjobb barátommal! Nem én! Hanem te! És én ma még meg akartalak csókolni!- üvölti, és felpofoz. A földre rogyok, s könnyeim nagy lassúsággal folynak le az arcomon.
-Én örülök, hogy nem te voltál az első, hanem ő... és mostantól ne keress engem. Sehol. Számomra halott vagy.- mondom el-elcsukló hangon. Ettől féltem azóta, amióta járunk. Hogy szakítani fogunk. És most bekövetkezett. Szakítottunk.
-Köszönöm.- futok oda Niall-hez, aki végignézte az egészet, aminek örülök is. Ha beleavatkozott volna, most pépesre lett volna verve, ugyanis Beck nagyon erős. Jó Niall is az, de Beck az simán pépesre verte volna szegényt.
-Ugyan mit?- néz rám kérdőn. Amikor a tengerkék szemeivel a szemembe néz, egyszerűen elolvadok... Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szemei?
-Mindent... Egyszerűen mindent...- mosolyodok el. Ő is elmosolyodik, majd hazakísér. Felajánlom, hogy jöjjön be, amit el is fogad.
-Helló anya! Megjöttem!- kiáltom. Anya kiszalad a szobából, majd amikor meglátja Niall-t kérdőn néz rám.
-Hát ő meg ki?- kérdez a lényegre. Sóhajtok, mert tudom, azt hiszi, hogy szakítottam Beck-el, és az utcán találtam valakit...
-Anya, ő az osztálytársam Niall. Szakítottunk Beck-el, és ő meg vígasztalt, és hazakísért. Gondolom nem baj, ha felmegyünk, és beszélgetünk..- mutatom be anyunak Niall-t.
-Ohh, dehogy! Hogy-hogy szakítottatok? Mindegy, majd elmeséled!- mondja megkönnyebbülten, majd visszasiet a szobájába. Elindulunk a kicsi szobámba, majd amikor belépünk, és leülünk az ágyamra, a szőkeség megszólal.
-Tudod, el kell mondanom valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése