4. rész.

Sziasztok :$ Ezer bocsi, hogy ilyen rövid lett (de remélem

tartalmas). Csak vizsgáim vannak, és nem nagyon érkezek. Ezt is fény évekig írtam :$ SAJNÁLOM :)
Olvassátok sokan, és komikat kérek szépen *-* (ÖRÜLNÉK 3-nak :$). Feliratkozni is lehet :3
Na puszi nektek. BooBear x.x.

- Tudnod kell, hogy a fizika tanár kiszúrt. Feleltetni fog. Nem akarsz velem tanulni? - kérdezte aranyosan.
- Fizika? Az borzalmasan megy. Segíts. - estem kétségbe.
- Adj egy lapot, és a könyvet.
Adtam neki, amit kért. Majd el kezdett magyarázni. Eközben játékosan vigyorogtam, és rárajzolgattam a lapra, amin ő a képleteket tüntette fel.
- Katniss. Így nem tanulod meg. - kiáltott komolyan.
- Bocsi. - néztem boci szemekkel.
- Figyelj rám, légyszíves. - kért meg.
- Rendben. - mondtam, majd így is tettem.  Könnyebb mint hittem. Nekem mindig ez a baj a tanulással. Elejétől nem érdekel, majd a rengeteg dolgot egyszerre akarom megtanulni. És ez sikerül,  egy óra hisztérikus önsajnáltató sírás után.
- Értem a fizikát. - kiáltottam fel az eredmény kiszámolása után.
- Biztos ennek kellett kijönnie? - nézett furcsán Niall.
- Mégsem értem. - mondtam lehangolva.
- Figyelj, itt ezt az ellenkező előjellel vidd át, és jó lesz. - utasított, és én egyből számokkal töltöttem meg a papírt. A végeredményt az orra alá dörgöltem.
- Érted a fizikát. - mosolygott rám.
- Jeeee - ugrottam fel.
Másnap:
Beérve az osztályunkba, szétunt fejeket láttam, hát nekem sem volt más. Lepakoltam és vártam a tanárt, aki nem a szívem csücske.
Nemsokára be is lépett. Rögtön eltopogott a tanári asztalhoz, és elkezdte a füzetkéjét lapozgatni, és írogatni bele. Ez nála, tizenöt percig  szokott tartani, minden óra elején. A Várakozás közben egy papír darab repült oda hozzám.
"Na milyen volt Niallal smárolni? A."Döbbenten olvastam a sorokat. Adele miért kürtölte volna szét?! Hiszen a levélben említett srác, azt mondta lerendezte.
"Ez miért jó neked? Mire kell elpletykálni? Köszi Adele. -.-' "
Írtam rá a lapra, majd odadobtam dühösen a lányhoz.
"Én senkinek sem híreszteltem el :o Csak azért kérdeztem, mert NEKEM NAGYON JÓ VOLT. :)" 
Mosolyogva hajította felém a fecnit.
Kétszer olvastam el, hogy megértsem. Niall megcsókolta Adelet? Wáw ez fejlemény. Mi történik? És ha nem Adele, akkor ki mondta el Becknek? Tettem fel magamnak sok megválaszolatlan kérdést.
*
Óra után odaszaladtam a szőkeséghez, aki csak tovább ment.
- Minden oké? - kérdeztem tőle.
- Bocsi, nem vettelek észre. - tette az agyát.
- Bajod van velem? - néztem rá lenézően.
- Csak tudod Adele-al járok, és nem szeretném ha félreértene bármit is. Főleg így, hogy a legmenőbbek közé tartozom.
- Ezt komolyan gondoltad? - döbbentem le.
- Szerinted? - Adta a számomra meggyőző (nem éppen) választ.
A szemem megtelt könnyekkel, de a fogam összeszorításával megelőztem a sírást és csak elrohantam. Miután eltűntem mások látóköréből, akkor törtem meg. Két könnycsepp gördült le az arcomon, majd még kettő. Ez pont elég volt. Abbahagytam. Ez után már nem a fájdalom, hanem a düh borította el az agyam. Elegem volt a világból, elegem volt abból, hogy mások megaláznak. Az érzelmeim kifejtése képen, csak tiszta erőmből a falnak dobtam a táskámat.
- Mi a baj? - ölelt át Adele.
- Hagyj békén. - löktem el, majd a földhöz vágott tárgyat, felkaptam, és elszaladtam. Még a loholás közben, érkeztem leporolni a tatyót. Soha sem voltam az az érzelgős lány, de tudtam, hogy ezt most el kell mesélnem valakinek.
A parkban sétálva, megláttam egy fiút. Szerintem idősebb lehet mint én.
- Leülhetek? - kérdeztem.
- Persze. - csúszott arrébb.
Csak bambán bámultam ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan tovább, mik egyáltalán az érzések, és miből fakadnak.
- Szabad a becses nevét? - kérdezte meg, azt hiszem, már másodszor nevetve a fiú.
- Kat- Ka- Katniss. - nyögtem ki zavartan. - a Tiéd?
- Louis. - mosolygott.
- Louis..? - vártam, hogy megtoldja a vezeték nevével.
- Tomlinson. - nevetett.
- Remek. - mosolyodtam el.
- Ide való vagy? - faggatott tovább.
- Igen, és te?
- Én nem. Szünidőzök. - kényelmesedett el a lócán.
- Nem tudsz adni egy töltött pisztolyt? Nem kell drága , csak egyszer akarom használni. - mondtam kiborulva.
- Én húztalak így fel? - harapott ijedten az ajkába.
- Nem, dehogy. Niall. - tettem a fejemre a kezem.
- Most bólogatok, mintha tudnám ki ő. Mert Niall egy gonosz, rossz fiú. -  nevetettet meg ismét.
- A legjobb barátom. És csak azért hanyagol, mert nem mutatkozik lúzerekkel. - fejtettem ki, idegesítő hangon.
- Nem tűnsz gázosnak. - kedveskedett.
- Aranyos vagy. - kuncogtam.
- És, amúgy bejön neked? - faggatott a szemöldökét húzogatva.
- Nem. Én nem szeretem. Csak ő az egyetlen akibe bízhatok.
- Összetörte a pici szíved? - kötekedett.
- Szerintem, az ember nem is a szívével szeret. Az csak az egyik szerve, ami nem képes ezt felfogni. Úgy gondolom, hogy az érzelmek, minden egyes tudomány mellett, az agyunkban bonyolódnak le. Az agyunkkal tudjuk, hogy milyen szinten van szükségünk az emberre, és olyasféle képen alakítunk iránta érzéseket. - regéltem elgondolkozva.
- Furmányos. - bólogatott Loui.
- Nekem mennem kell. - néztem a telefonomra.
- A számodat megkapom? - kérdezte.
- Legyen. - vettem el a telefonját, és írtam be a számom.
- Szia. - küldött volna már elfelé.
- Köszi mindent. Helló. - búcsúztam el, majd szaladtam, hogy vacsorára haza érjek.
Anyám nem volt valami jó kedvű, ezért lehangolta a kajálás idejét. Addig amíg nem kaptam meg Louis sms-ét.
"Mi jót csinál a nagyon bölcs, de cuki lány? L."
Felnevettem, majd pötyögni kezdetem :
"Táplálkozik. És a nagyon vicces, mindenből poént csináló srác?"
Zsebembe csúsztattam a telefont, de nem volt érdemes, mert újra rezgett. Kihalásztam, majd ezt olvastam:
"Az enyémből hiányzott a pozitívum :s  Egyébként jó étvágyat. + Én csak netezek."
Megráztam a fejem, és nem érkeztem visszaírni, mert csöngettek az ajtón. Szaladtam kinyitni. Hát, inkább ne nyitottam volna ki. Előttem állt .......